Már megint túl szerény voltam- gondoltam magamban.

2008 április 21. | Szerző: Sandybandi |

 Helló!

“-Már megint túl szerény voltam- gondoltam magamban. Azután pedig azt gondoltam:

– Ez igen, micsoda önbizalom, a nagy semmire! Tanulhatnék tőle jó sokat. Azután odafordultam és kérdeztem valami egyszerűt angolul.”

Előzmények: Barátnőmnek 10 éves a lánya, Mekis buliba meghívta a lányomat is, na meg én is ott maradtam kicsit beszélgetni a barátnőmmel, mivel régen találkoztunk. Főleg osztálytársakat hívtak a buliba, pár szülő szintén beszélgetett. Barátnőm férje ki jár 1-1 hétre dolgozni Angliába, nulla nyelvtudással. Éppen azt ecstelte a férj, hogy szinte alíg jutottak eszébe a magyar szavak a mostani angliai 1 hét után. Nem szólaltam meg, mert nagyon nevetségesnek tartottam a szitut! Azután barátnőm, is bedobta magát, hogy bizony neki elég nyelvtudása van, ahhoz, hogy kinnt bármikor elboldoguljon. Ekkor fordultam hozzá és kérdeztem tőle egy kicsi, de blőd dolgot angolul, ekkor csúnyán rámmordúlt, hogy ugyan ne vonjam kétségbe a tudását. Erre én azt mondtam, talán ez mégis kevés lesz. Ezen megsértődött. Azután tovább beszélgettek főleg az osztályban történt dolgokat, mivel nem a mi osztályunk én nem szólaltam meg. Akkor mondta a barátnőm, hogy ő  már sajnos nem tud segíteni angolból a lányának (negyedikes, és még nincs évvége, eddig tudott, de most már nem), édes Istenem arra gondoltam, hogy bizony még nagyon sokat kell tanulni a gyerekeknek, hogy megalapozott angol tudásuk legyen. Ezek szerint a barátnőmnek is! Közben a többi szülők elkezdték, hogy igazán az angol tanáruk lehetne elnézőbb, mert ha a gyerek el-elnéz egy betűt ( a szó többi részét jól leírja), akkor azt vehetné jónak. Persze én a maximalista megint megszólaltam (a szülők nagyon csúnyán néztek rám), hogy bizony a tanárnak van igaza, mert így korrekt, és, hogy a jó helyesírás kell, hogy rögzűljön a gyerekekben. Éreztem én, hogy nem vagyok valami népszerű a társaságban, de ez igazán nem érdekel. Viszont ez a szerénytelenség mellbecsapott, hogy hogyan lehet büszke a meg nem lévő tudására! 

Azért, én is DEGECI vagyok, mivel ezek után mondtam a barátnőmnek, hogy ugye halltottad a suliban, hogy al ányom első lett angolból a városi versenyen! Közben édesen mosolyogtam, és igen is nagyon büszke vagyok rá, mivel ezt a lányom érte el az őt felkészítő tanárral együtt. Szerencsére még én tudok neki segíteni, ezért itthon is gyakoroltunk egy kicsit együtt az én hiányos angolommal.

Pusz:

Sandybandi

Azon a nyelven, amelyen legrosszabbul beszélünk, a legkevésbé tudunk hazudni.

HEBBEL

A tanulásnak soha nincs vége. Semmi nem történik az Életben, aminek meg ne lenne a maga tanulsága. Amíg élsz, mindig van mit tanulnod.