A gyerek mitől legyen egy megtáltosodott zseni, mert a gének azért csak számítanak.

2008 május 19. | Szerző: Sandybandi |

 Helló!

Az ember jót akar a gyerekének, ugye? Mindenből és ebben nem köt kompromisszumot, ha a fene fenét eszik is.

Vasárnap este Zsuzsa barátném hívott fel, hogy hétfőn menjünk el vásárolni egy kicsit. Mivel semmi jónak elrontója nem vagyok hagytam rábeszélni magam. Hétfőn reggel jött az SMS, hogy lánya Debi (Dedora becézve Debi) már megint belázasodott. Ez olyan hétfői betegség, fejfájás, hányás, láz….. szóval már sok mindent produkált hétfőnként Debi. Sajnálom a kislányt, általános iskolában másodikos, de már most matektanárt járatnak hozzá, mert a gyerek olyan szinten nem boldogul a matekkal. Hozzáteszem a gyerek emeltszintű matek és informatika osztályba jár! Persze Zsuzsika barátném a matektanárt magyarázva mondta nekem, hogy hát “sem én sem az apja AlBundy nem voltunk egy matekzsenik”. Bennem rögtöm egy kérdés ötlött fel, hogy akkor minek adtátok matek tagozatra, ha előreláthatólag tudtátok, hogy bajok lesznek. A múltkor Zsuzsa barátném kérdezte, hogy én mit csinálnék ebben az esetben, a gyerek rühelli ezt  a matektagozatot. Hát én sűrgősen átvinném egy normál osztályba, nyilatkoztam. Ő azonban hagyta, mert nehogy má, a gyereket kudarcélmény érje. Inkább szenvedjen ebben az osztályban. Így Debike minden héfőn valamilyen új betegséggel rukkol ki, persze már otthon nincs semmi baja.

Ha valamit szívvel-lélekkel csinálunk, akkor megsokszorozódik az energiánk, szinte kifogyhatatlanná válik. De ha kételyeink vannak, és nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor szorongani kezdünk. Az a fizikai és érzelmi energia, amelyet a szorongás emészt fel, elképesztő mértékű.

(Helen De Rosis)

Így végigjárni az iskolát, hát nem is tudom…… Különben meg őszintén csodálkozom, hogy szülők mit várnak a gyerektől, mert ha ő maguk gyengék voltak valamiből, a gyerek mitől legyen egy megtáltosodott zseni, mert a gének azért csak számítanak.

Más: Túl vagyunk a lányom névnapján, kerti parti miegymás. Gyönyörű görkorit kapott, védőfelszerlésekkel. Végre a férjem is belátta, hogy nem úgy tudja megvédeni egy balesettől, ha nem vesz neki görkorit (ha már ennyire szeretne). Évek óta vágyik rá, de a férjem eddig hajthatatlan maradt, amit egyik részről megértek. Különben is a múltkor amikor Dórika barátnőjénél volt a lányunk, a Dóri görkorijával a lábán siklott felém nagy boldogan. Gondoltam is, hogy ennyit erről….

Túl közel ültetett fák elsatnyulnak, sőt egymástól elhajlók lesznek, tiszteljük szeretteink egyéniségét és biztosítsuk számukra azt az életteret, amely szükséges fejlődésükhöz.

Pusz:

Sandybandi