2007 november 26. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Köszönöm avirtuális ölelést (Magnoli) , az aggódást (Hivatlan Vendég), most már jól vagyok. Jó, hogy az embernek vannak barátai.
Köszönöm a hosszú bejegyzést neked is Lacipaci, sok igazság van benne amit írsz.
Elmentem a templomba vasárnap (már régóta nem voltam). Lesz egy zenei hangverseny, ahol gyerekek lépnek fel a tempolomban, a lányomat is felkértzék, hogy zongorázzon. Megbeszéltük a részleteket a pappal. Most is, mint általában nagyon jól sikerült a prédikációja. Na , most látom, hogy van , aki közületek legyint. Valamikor én is legyintettem, de mindig van üzenete a mai ember számára is ezeknek a prédikációknak, de ez pap függő. Mindjárt megyek a pincébe , hogy keresek egy cipős dobozt, amibe meglepetést rejtünk a lányommal. Szaloncukor, régi játék, édességek lesznek benne, amit a héten leadunk a tempolomban. Ez a gyűjtés a határontúli magyar szegény gyerekeknek lesz, egy cipősdoboznyi meglepetést kell készíteni (már , aki akar).
Anyósomnál is voltunk vasárnap, Katalin napon. Azt mondja, hogy ne hozzatok ajándékot! Én soha nem mondanék ilyet, nem is tudom, mit szólna, ha , csak úgy odaállítanánk. Mondtam neki, hogy az ember addig vigyen ajándékot a másiknak, amíg módja van rá, azután ha meghalunk már úgy is mindegy, a kinem mondott szavak, el nem vitt ajándékok már semmit nem számítanak.
Azt hiszem ez az utolsó mondat a legfontosabb!
2007 november 24. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat.
Kedves Magnóli! Köszönöm a virtuális ölelést! Erőre kaptam tőle!
Kedves Lacipaci! Nagyon sok igazság van abban amit írsz, de én már régen döntöttem. Ezt az “unalmas ” életet választottam, a férjemmel, a gyerekem apjával. Választhattam volna más életet is, szeretőkkel és izgalmasabb élethelyzetekkel, és akkor most én is másról számolnék be. Azt gondolom mindenkinek szíve joga , hogy mit választ, de akkor vállalja fel, azt amit választ. Sokszor nem könnyű dolog ez, leírva nagyon egyszerű. Anyukának sem könnyű lenni, hiszen felelőséggel tartozunk a gyermekükért. Azt gondolom mindig alakul a személyiségünk, változunk, ebben van némi izgalom is, de egy kis keserűség is. Hiszen a jót szeretnénk örökké megtartani, a rosszat eldobni magunktól. Igyekszünk megkapaszkodni mindenféle dologban, ebben a világban, hogy megőrízzük a józan eszünket. Folyamatosan át kell értékelnünk a dolgainkat, követnünk kell a világ változásait, és egyfolytában bizonygatni, hogy megtudunk “újulni”, rögtön megtanuljuk az új dolgokat, és mi vagyunk a legjobbak. El kell hitetni a világgal, de közben azért ez nem igaz teljesen! Bizony ez az emberekben okoz némi kettősséget. Álarcokat hordozunk és jó mélyen elrejtjük gondolatainkat, érzésinket, személyiségünket. Közben keressük az utunkat, ahol magunkra találunk. Ez a blog is egy útkeresés!
Egy dolog van, ami fontos a családom. Mivel a családom tagjai hús-vér emberek, akik messze vannak a tökéletességtől (én is), itt is vannak problémák. Hibákat követünk el, de szükségünk van egy helyre, ahol, úgy fogadnak el bennünket, ahogy vagyunk. Számomra, ez a család. Ahol megharagudhatunk egymásra, de soha nem fordulunk el egymástól. Azt hiszem ez az utolsó mondat a legfontosabb!
Pusz:
Sandybandi
Csalánba nem csap a mennykű.
2007 november 22. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Az anyukám azt szokta mondani, hogy aki beteg feküdjön le és nyögjön. Most én ezt csinálom, elkeptam valami nyavaját, fáj a torkom, fejem, arcom….. Nem vagyok a toppon, de remélem ahogy jött úgy távozik is belőlem ez a nyavaja.
Nem érdekel mikor lesz világvége, hisz ki tudja, hogy élek e még egy órát…(Beer Miklós)
Hátulról jött, becserkészett, most pedig tombol bennem! Iszom a forró teát, eszem a gyógyszert és nyögöm, ahogy kell!
Tudjátok mi vígasztal, hogy csalánba nem csap a mennykű- ezt meg nagymamám mondta.
Nem lesz szúnyogcsípésből döghalál…
MÓRICZ
Persze tudom, hogy hol fáztam meg, mivel a lányom nem tudta tüzetesen megnézni a Leonardó
kiállítást szeptemberben, el kellett vele menni még egyszer (ez volt hétfőn esete), nagyon meleg volt bennt. Alíg vártam, hogy levegőre menjünk. Tetszeni tetszett, de végig az ájulással küszködtem. Végre mindent megtudtunk nézni, ami fontos volt a mester életében, és persze a lányom életében is, nem beszélve a férjemről és rólam. Mindig azt gondoljuk, hogy mennyivel fejlettebbek vagyunk a régi emberek gondolkodásától, életétől. Aztán szembesülve egy-egy ténnyel rájövök, hogy talán még sem.
Na megyek teázni, kamilla tea, jó az mindenre, és a méz…… 
Pusz:
Sandybandi
Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten maradáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz.
2007 november 22. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Beteg vagyok, ráz a hideg, fáj a torkom….. Bár tegnap elmentem fülakkupunktúrára és kértem, hogy szúrjon meg ott, ahol ezt a torokszorító nyavaját kezelni lehet. Higgyétek le, jót tett nekem, már nem fáj annyira a torkom. Esteleg a kamillatea is segít! Megyek melegítem az arcomat is!
Még eddig nem írtam az fülakkupunktúráról nektek. Szeptember közepe óta járok ide, de most már jár a tesóm , apukám és anyukám is. Semmi nincs az életben véletlenül, de nekem ezt is ki kellett próbálnom. Tudom, hogy vannak akik csak legyintenek, és azt mondják, hogy ez is csak hókusz-pókusz. Miután már már nem 2x vagy 3x voltam azt mondom, hogy jó.
Gyermekkor, nekem nagyon szép gyermekkorom volt
2007 november 21. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Izgalom volt a szülinap, de innentől kezdve izgalmas lesz minden, mert mit is vegyünk egy gyereknek. Most visszagondolva, jó, hogy a szülinapra evidens volt a telefon, de Télapó , Karácsony….
Megy az agymosás, a reklámok ontják az információt, terhes Barbie, rövidlátó kiskutya szemüvegben, Wich parfüm, Rexona Tini dezodor. Na mert ezek nélkül egy mai gyerek nem is tud élni. Mert ezekkel játszik egyszer-kétszer, azután szó szerint a sutba vágja őket. 
Emlékeztek a régi diafilmekre, a mai gyerekek néznek ilyesmit egyáltalán. Emlékszem, amikor még hétfőnként nem volt TV műsor, mindig diavetítőztünk, különös hangulat lengte körül azokat az estéket. Egy -egy filmet szó szerint rongyosra néztünk a tesómmal. Meg van a diavetítőnk, a filmeink, néha vetítünk mi is, de valahogy már nem olyan…. Néha, csak egy -egy percre érezhetném azt , amit akkor éreztem gyerekkoromban.
Amíg átéljük a boldogságot, nehezen érezzük meg, de ha már elmúlt és visszatekintünk, hirtelen megértjük – olykor elcsodálkozva – milyen boldogok voltunk. ( Kazantzakisz)
Abban bízom, hogy amikor a gyermekem is anyuka korba lép, visszaemlékezik egy -egy közös családi dologra, akkor érzi majd azt a különös vágyakozást a gyermekkor iránt. Bennem is jól élnek még a születésnapok izgalma, az ünnepek várakozása, és a a családi együttlétek. Vannak olyan dolgok, amiket tudatosan tovább vittem, másokat máshogy alakítunk a férjemmel, de egyet mindketten tudunk, hogy a családi együttlétek, szülinapok, névnapok, Karácsony, Húsvét számunkra nagyon fontosak. Fontosak a hétköznapok is, de ezeket az ünnepeket kiemeljük a hétköznapokból. A családi ünnepeken nem csak mi hárman vagyunk együtt, szüleim, tesóm és férje, anyósom. Sajnos már apósom nem tud résztvenni ezeken az ünnepeken.
A lányom tizedik szülinapja is úgy telt el , mint máskor, ettünk, ittunk, jól mulattunk, tiramisu torta volt, és sok-sok ajándék. A lányom, aki már olyan magas, mint anyukám, de hiszen, még most született……Érdekes 10 év úgy telt el, mint egy pillanat, az egyik pillantban megszületett és most már milyen nagy…. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy Köszönöm Istenem a családomat!
Az élet mindennapokból áll, a nagy dolgok semmiségekből tevődnek össze. (Tatiosz)
Pusz:
Sandybandi
Valaki vagy él, és az élet ára a beszennyeződés, vagy nem akar beszennyeződni, de akkor az életről kénytelen lemondani.
2007 november 20. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Ünneplés, 10. szülinap nagyon jó volt.Írni fogok róla, de most más van bennem. Egy friss élményemet szeretném megosztani veletek.
Múlt héten felhívott egy fejvadász cég embere,van náluk egy állás menjek már be. Tegnap bementem a megbeszélt időpontra. A volt cégemnek sok embert hozott ez az ember, akit személyesen még nem ismertem, de névről, hírből már igen. Azt is tudom, hogy a volt főnökömmel nem túl jó viszonyban váltak el. ( nem tudom a részleteket, meg hát nem is érdekel, de sejtem miért). Kb másfél órát beszélgettünk, közben kioktatott a beszerzés folyamatára, és egyéb dolgokra, ami az én szakmámban ugye nagyon fontos, csak hát, én nem vagyok ezzel tisztában. Most már legalább tudom, na mert mindig tanul az ember. Igazán nem hatott meg ezzel, személyes tapasztalatom, hogy minden cégnél máskép folynak a dolgok, és sűrgősen szakadjunk el a tanult sémáktól. Persze, nem biztos, hogy jó az adott cég gyakorlata , de….
Ezenkívül nagyon izgatta ezt az embert, hogyan tudtam megmaradni a cégnél 5 évig, míg másoknak ez bizony nem sikerült. Ezt, mint tényt írom le, el töltöttem ott 5 évet, ami részben hasznos, részben haszontalan volt. Erre a témára visszatértünk egy párszor, amire ugyanazt a választ adtam mindig.
Persze, a cégről (akihez embert keresnek), még nem mondhat semmit sem, mondta Ő. A végén, pedig azt mondta, hogy , hát hiányolja bennem a lelkesedést. Ugyan már miért is kellett volna lelkesednem, ha minimális információt kapok. Kérdezi tőlem motiváció számomra egy kocsi, mondom én nem! Már elnézést elmúltam én már húsz, de még harminc is, és ugyebár semmit nem adnak ingyen, a szolgálati telefont és a szolgálati kocsit sem. Azt is tudom, hogy kocsi igen-igen tág fogalom, mert lehet az kétüléses kis kombi kocsika is. Egyébként olyan sok lelkesítő beszédet és ígéretet hallgattam már meg munkaadóimtól, mit munkavállaló. Nem is szólva azokról az igéretekről, amit a politika ad. Na és itt igaza is volt az embernek, nem tudok lelkesedni, valahol ezt már kiölték belőlem.
…”még tűrj negyven napot!”
S aztán?…”
„Aztán? Hisz ez a furfang benne:
aztán fiam, szép lassan megszokod!”
SZEVAK
Az az igazság, hogy elgondolkoztam, hogy az ember, mit csinál a munkahelyén, ugye dolgozik, a legjobb tudása szerint, akkor is ha, tetszik neki valami, akkor is ha nem! Vannak célok, amiket teljesíteni kell. Viszont ha valami nagyon lelkesítően hangzik (az élet bármely területén), arra én már rámondom, tuti, hogy nem igaz. Valószínűleg az én hibám, hogy már nem , úgy csillog a szemem, amikor az agyamat mossák, de könyörgöm, a szakértelmemre van szükség, vagy a “lihegésemre”. Olvastam az interneten, hogy a negyven körüliek nem tudják jól eladni magukat, mert hát jobban feltárják a gyenge pontjukat az interjúkon. Kedves HR-kollegák, lehet, hogy csak nem akaranak hazudni, arról ami nincs, mert, úgy is kiderül, a hiánya. Lehet, hogy egyszerűen csak dolgozni szeretnének……
Más: Arra volt kiváncsi, hogy mennyire gyorsan reagálok le dolgokat, döntök, na mert ugye egy vezető gyorsan dönt. Mondom neki, hogy szeretek egy kicsit elgondolkozni a dolgokon. Mondja nekem, de itt aztán nincs idő gondolkozni semmin. Válaszom, de én szeretek kissé elgondolkozni. Ismerem magam, bizony soha nem voltam egy Hűbele Balázs, de ha választottam valamit, akkor kitartottam. Lehet, hogy ez az ország a gyors döntések miatt van itt. Mintha csak felszínében kellene egy problémát megoldani mélységében nem. Alakítsunk át mindent és mindenkit, lelkesedjünk is mindezért, holott nincsenek információink. Aztán már, hogy nem ilyen lovat akartunk……. Ugyan már hol lesznek pár év múlva azok az emberek, akik egy felületes átalakítást elíndítottak, de a problémákat még sok-sok évig kell kezelni, valaki másnak.
Pusz:
Sandybandi
Aki behódol, az alkalmazkodásban lényét feladja és végül elveszti.
Aki nem hódol be, lényét megtartja, de nem tud vele mit kezdeni, mert egyedül áll.
Valaki vagy él, és az élet ára a beszennyeződés, vagy nem akar beszennyeződni, de akkor az életről kénytelen lemondani.
Hamas Béla: Töredék
Elhűltem kissé, gondoltam is, hogy akkor a férje Albundy, csak erre keres.
2007 november 13. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Tegnap este elmentem Zsuzsa barátnémmal tornázni, egy új helyre, elég közel van. Ahova jártam tornázni tavasszal most valahogy nem tudom rávenni magam, hogy elmenjek. Rájöttem azért, mert mindig akkora forgalom van, akkor amikor én akarok odamenni. Szinte az az egyetlen egy hely (utca) a belvárosban, ahol még nem kell fizetni a parkolásért, de ezt már más is tudja. Így mire meg tudok állni kocsival, csak körözök ott, mint gólyafos a levegőben, közben pedig hergelem magam. Mire bemegyek tornázni 200 a vérnyomásom. Ide viszont elsétálok, röpke 5 percre van tőlünk, egy közeli iskola alagsorában alkították ki. Még nem az igazi (pl. az öltöző csapnivaló), de a torna jó volt, nem voltak túl sokan, és ami nem utolsó nem kell autóba ülnöm, hogy elmenjek. Az a kis séta egész jó!
Mondja Zsuzsa barátném, hogy 42.000 Ft volt a fűtés számlájuk, ahova elköltöztek. Lakótelep, távfűtés, na, de ennyi! Elhűltem kissé, gondoltam is, hogy akkor a férje Albundy, csak erre keres. Tiszta röhej.
A lányom már nagyon izgul, már számolja a napokat, és kérdezgeti, hogy megvettem-e az ajándékot. Nem nyilatkoztam, azt mondtam, hogy ne izguljon, amikorra kell ott lesz az ajándék. Szombaton tartjuk a szülinapot a családban, vasárnap pedig a barátaival bulizik. Az igazság az, hogy annyit mondta már, hogy én is nagyon várom már a szülinapot, nagyon izgulok, hogy mit szól a telefonhoz. Tetszik-e neki? Bár nagyon jó természete van, mert a nagyon apró dolgoknak is örül.
Azoknak akiket szeretünk, csaknem mindig nagyobb a hatalmuk rajtunk, mint nekünk önmagunkon.
Pusz:
Sandybandi
A legbiztosabb módon úgy találod meg a boldogságot, ha energiáidat annak szenteled, hogy valaki mást boldoggá tégy.
Lehet, hogy az általunk készített dolgok nem a legprofibbak, de nagyon sok örömet okoz a kitalálásuk elkészítésük.
2007 november 12. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Szombaton voltunk kézműves foglalkozáson a lányommal, élveztük. Őszi dolgokat készítettünk, őszi termés koszorút, asztali díszt stb. Bár vasárnap, ahogy esett a hó elgondolkoztam, hogy talán már téli dolgokat kellett volna készíteni. Mindenesetre nagyon szép kis őszi hangulatot varázsoltunk a konyhám egyik kis polcára, ahol az általam termesztett dísztökök kisebb példányai és a lányom által készített dísz van kiállítva. Gyorsan le is fotóztam amiket készítettünk.
Lassan a lakás télapós feldíszítésén kellene gondolkoznunk. Lehet, hogy az általunk készített dolgok nem a legprofibbak, de nagyon sok örömet okoz a kitalálásuk elkészítésük. Ezket a dolgokat a lányom és én is egyformán szeretjük.
Pusz:
Sandybandi
Akik tudnak egymásnak örülni, azok nem lehetnek terhére egymásnak.
Olyan kevés kell ahhoz, hogy az ember boldog legyen. Ezért kevés a boldog ember, mert mindenki sokat akar, és a kevés már az észébe sem jut.
2007 november 7. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Tetszenek a Kormány életbölcsességei, ez különösen. Azt gondolom ezt a táblát be lehetne vezetni az utak mellet mindenütt. He, he, he……..
Mit hozott a Mikulás?
2007 december 6. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Köszönöm mindenkinek a hozzászólást, köszönöm az ölelést Magnoli, az aggódást Hivatlan. Lacipapa neked is köszönöm, sok igazság van abbam amit írsz, de én régen eldöntöttem mit is akarok. Sok bizonytalanság van bennem, de vannak irányok amin nem akarok változtatni.
Már megint annyi minden volt. Hétvégén szülinapon voltunk egy csajnál, 40 éves. Ettünk, ittunk. majd este elmentünk egy felkapott szórakozóhelyre. Tudjátok régen ennek amolyan pórias neve volt (már, mint a húszas éveimben), Kinizsi söröző. Persze most már modern amerikanizálódott világunkban, ennek is modern neve van, ez a Cool. Rögtön az jut eszembe, amikor kicsi gyerek voltam és az “öregek” beszélgettek, számomra teljesen ismeretlen utca neveket emlegettek, hogy valami ott van. Na, hát én is eljutottam ide, hogy valamit a régi nevén nevezek, nem követem a divatot, de ha korombelinek mondom el, hogy ez és ez a szórakozó hely hol van, akkor elég meglmlítenem , már tudják is miről beszélek. Ez már az öregség- kérdezem én? Közben nincs időm ezzel foglalkozni, mert úgy felpörögtem, annyi munka jött. Olyan munkák, amit én is élvezek, mert valami új születik a kezem alatt. Csináltam most egy csomagolás tervezést, tetszik nekem, és, hát ez olyan jó érzéssel tölt el.
Közben a lányommal is megegyeztünk, hogy az ajándékait saját maga készíti el. Ehhez bevásároltunk a hobbi boltban. Megállapodásunk szerint én is adtam neki pénzt, hogy megtudjuk venni az alapanyagokat, amik , ugye nem is olcsók. Elkészítésük nagy öröm , és a nagyszülök és a tesóm remélem elájulnak majd tőle. Tegnap este megbeszéltük a készítés taktikáját. Ha készen vagyunk lefotózom neketek. Ezenkívűl készítünk még mézeskalácsot és mézespálinkát is. Ma este előszedjük a téli lakásdíszeket is.
Miközben annyi dolgom volt a múlt héten és a héten , szegény halakat nem tudtam rendbetenni, már nagyon szégyeltem magam, hogy miattam fognak belefulladni az akváriumba, de két munka között beiktattam őket is. Most szépek, csillognak villognak.
A férjem 2 sálat kapott a Mikulástól és egy nagy doboz kis gombócot (vagyis Raffaello, a lányom nevezte el, így kicsi korában). Mivel csíkos sálra vágyott és imádja az édességet, de hát nem akármit.
A lányom persze Milka csomagot kapott és egy társast (este, nincs mese társasozni kell!), egy Barbie szív meglepetést, üveggolyókat, és egy Barbie tusfürdű, testápoló készlete (valami isteni a csomagolása)
Egyszóval zajlik itt minden! Szegény férjem már megint elutazott pár napra, a gyerek örül, hogy velem aludhat. A férjem ki van bukva, hogy már megint idegen helyen kell aludni!
Szóval ennyi történt velem! Megyek is, mert ……
Pusz:
Sandybandi
Az élet olyan, mint egy kártyajáték. A kiosztott lapok adottak, de ahogy játszod őket, az szabad akarat. (Jawaharlal Nehru)
Oldal ajánlása emailben
X