Emlékeztek még arra a kabaré számra, hogy “mondtam az uramnak Tibi”…
2007 szeptember 29. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Megfőztem az ebédet a lányom és a barátnője örültek, mert másodiknak palancsintát sütöttem, és Gundel palacsintát is csináltam. Főztem egy jó kávét magamnak, mivel maradt még egy kis tej, azt öntöttem a kávéba, illetve nagyrészét mellé. Ekkor rögtön megrohantak a gyerekkor emlékei. Van egy nagynéném, akinek a férje már jó pár éve meghalt. Ő szerette nagyon a tejeskávét, és a tejet. Én utálom a tejet, így kávéban pár kanállal megiszom, de egyébként semmilyen fomában nem tudom meginni. A nagynéném sem tudja meginni. Emlékeztek még arra a kabaré számra, hogy “mondtam az uramnak Tibi”… Ezek pont így éltek, amikor Tibi bátyám megszólalt, akkor a nagynéném rögtön rászólt, hogy ez hülyeség Tibi, nem úgy van és hallgass el. Mindig nagyon sajnáltam gyerekkoromban Tibi bácsit, de most már azt kell mondanom, hogy mivel nagyon tesze-tosza volt, talán csak így tudott bánni vele a nagynéném. Tibi bátyám szülei nagyon gazdagok voltak, de az apja egy szerncsétlen balesetben meghalt, fiatalon. Az anyja, aki nagyon szép nő volt öngyilkos lett, mert nem tudott továbbélni a férje nélkül. Két kicsi gyerek maradt árván, az egyik Tibi bátyám. A rokonok nem fogadták be a gyerekeket, hanem az öreg dadusuk nevelte a két fiút. Amikor meghalt menhelyre kerültek. Szomorú, azt gondolom azért is tudott az én nagynénémmel leélni egy életet, aki, mint egy tábornok irányitotta. Még egy dolog, a rokonok azért a két fiú vagyonát felélték, semmit sem kaptak belőle, mert nem jutott. Az egy dolog, hogy a vagyonból nem jutott, de szeret sem jutott. Azért a nagynéném szerette a maga módján. Nem is tudom, hogy miért jutott eszembe most Tibi bátyám. Jó lenne, ha itt állna és beszélne nekem a tejivás jótékony hatásáról, én pedig mondhatnám, de hát soha nem iszom tejet. Azóta sem aggitált senki a tejivásra…..
Pusz:
Sandybandi
Ha valaki a jóságnak és szeretetnek csak egy morzsáját, az igazságnak és fénynek csak egy sugarát hozta a világra, már nem élt hiába: életének megvolt az értelme. |
Kiléptem az épületből, és megállapítottam nem olyan rossz ez a megalománia, ha az ember kivülről nézi.
2007 szeptember 28. | Szerző: Sandybandi
Helló !
Köszönöm a az üzeneteket, és nagyon jól esik, hogy szerettel gondoltok rám. Szerencsére annyi dolgom lett hirtelen, hogy kilendültem ebből a kátyuból, olyannal kell foglalkoznom, amit mindig is szerettem. Egy ismerősöm keresett meg, hogy segítsek be neki a munkájába és ha megtetszik, akkor hosszabb távon is gondolkozhatunk. Megörültem, de rögtön jött, hogy tudom én ezt csinálni. Jelentem elindultam és úgy néz ki, hogy tudom csinálni. Egyenlőre jövök-megyek intézkedek. Élvezem, tetszik, mintha visszakerültem volna az élet vérkeringésébe. Eddig ez az otthoni lét olyan volt, mintha lebegnék a nagy semmiben. Most mindenféle emberrel találkozom, ami nagyon jó. Vannak nagyképű gazdagok, szerény gazdagok, nagyképű senkik, és szerény , egyszerű emberek. A mai napom, nahát ez egy csoda volt. Egy igen-igen nagy ember tárgyalójában voltam. Mondhatnám azt, hogy a nagy emberhez képest egy lótifutijával tárgyaltam, de tekintettel, hogy nagyon régóta ismerem és tisztelem, akinél voltam, csak annyit, hogy egy nagyon normális, kedves emberrel tárgyaltam. Viszont lehaltam a tárgyalótól. Az én volt főnököm sem volt semmi, mivel a legnagyobb tárgyalójában saját, majdnem életnagyságú fotója volt kiállítva. Ezzel a sikeres üzletember képét sugározta felénk és a látogatók felé. Itt viszont minden a székek, az asztal az egész berendezés, sőt még a festmények a falon is a megalomániát sugározták felém. Na, ez igen, ha láthatná ezt a volt főnököm megütné a guta. Na és nem modern bútorok, régiségek. A hatás nem marad el. Rögtön tudtam, hogy ezt az irányt kellene követni a volt főnökömnek. Mikor végeztünk, beköszöntem a titkárságra, ahol nagyon kedves és szimpatikus emberek voltak, de ahogy ott álltak olyan ismerős volt, kezükben a mappájuk és egy toll, vártak bebocsátásra a a nagy emberhez, amolyan rögtön beszarok pózban. Éreztem, ez egyáltalán nem hiányzik az életemből, mármint ez a rögtön beszarok póz. Kiléptem az épületből, és megállapítottam nem olyan rossz ez a megalománia, ha az ember kivülről nézi.
Pusz:
Sandybandi
|
Tetszenek ezek a tehenek. Lehet, hogy csalánba nem csap a mennykű.
…senki a világon rajtunk nem segít, ha mi magunk nem segítünk
Gorkij
Az az igazság, hogy sajnos nem tudtam feledni sok mindent, így a tüskék, amik bennem vannak, még néha nyomják a szívemet.
2007 szeptember 26. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Gondolkoztam! Nem akarok elmerülni megint a depresszióban magamat sajnálva, és nem találva a kiutat. Nem. A világ olyan amilyen, és én nem tudok változtatni sok dolgon. Igazság szerint már nem is akarok, hiszen sokszor rájöttem, hogy szélmalom harcot vívok, és bizonyos dolgok anélkül is helyrejönnek ha én a kisujjamat sem mozdítom. Viszont jól kitudom borítani magam velük. Itt a lányom, aki bizony az apró tezdüléseimből is tudja, ha kezdek alámerülni, és neki egy boldog anyukára van szükség, nem egy sebeket nyalogató anyukára. Ennyire jutottam, és elmentem kozmetikushoz , fodrászhoz. Egy nőnek ez is sokat emel a lelkén. Szóval befestettem barnára a hajam (na mert eddig szőke voltam). Most, ahogy lemosta a festéket a fodrász, a tükörből egy idegen barna nő ült, ez voltam én. A szemem kékjét, mintha ez a hajszín kiemelné. Furcsa volt látni, ezt az átalakulást, de tetszik. Eddig tartott a kiborulás, nem mintha a tüskét kihúzták volna belőlem. Az az igazság, hogy sajnos nem tudtam feledni sok mindent, így a tüskék, amik bennem vannak, még néha nyomják a szívemet. Igen , nagyon jó lenne ha megtudnék bocsátani, de nem tudok, bizony én sok sérelmemet hurcolom magammal. Annyit mondhatnék, hogy nehéz teher. Azt gondolom, hogy sokan vagyunk így, de én legalább már nem csapom be magam, hogy megtudok bocsátani, sajnos nem tudok, és ez nekem is fáj. Most már csak arra tudok gondolni, hogy az idő majd segít, hiszen ahogy telik az idő úgy halványodnak bizonyos emlékek. Ilyen a szülésem, akkor valami borzasztó volt, ma már, mitha nem is velem történt volna. Akkor azt hittem, hogy meghalok, de aztán rájöttem, hogy maghalni sem lehet csak úgy. Viszont ez dolog , ami a depresszióhoz vezett, néha úgy feljön bennem, szinte éget a fájdalom. Na, nem fáj semmim, de a lelkem ott legbelül nagyon fáj, és annyira, hogy ordítani tudnék, és azt kibálnám legszívesebben, hogy miért. Talán, ha akkor régen kiordítottam volna magamból mindent segített volna, de csak belülre sírtam, és csak belül pattant el valami. Kívülre áradt a nyugalom, és ez nagyon veszélyes, azt hiszem az elfolytásnál nincs rombolóbb dolog. Mindezeket tudom, de az árnyékomat nem tudom átlépni, így cipelem a terhet tovább…., de nem adom meg mégegyszer magam!
Szóval itt van egy új barna, előrenéz, tervezget!
Ha boldog akarsz lenni, tűzz ki magad elé bármilyen célt, csak egyet ne: a boldogságot.
BLAGA
…az ember nem arra született, hogy legyőzzék…
HEMINGWAY
Pusz:
Sandybandi
Nem akarok rátok ijjeszeteni, de Garfiield igazán nem aggódik semmiért!
Az illúziók személyes elvesztéséhez való jog – maga az élethez való jog.
2007 szeptember 25. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Szóval visszatérve a partyhoz. A férfiak és nők nem azonosan gondolkodnak, sőt azt is mondhatnám óriási szakadék van közöttünk. Talán , ha egy kicsit lazább lehetnék, de sajnos nem tudom lazán venni a dolgokat. Férjem szerint ez a dolog “ezer” éve történt, de sajnos én nem tudok “ezer” évet átlépni olyan könnyedén, mert én már csak ilyen vagyok. Igazán az a megdöbbentő, hogy nem is gondolkozik el dolgokon, hát nem is tudom, hogy mit is várt tőlem, majd megdícsérem, vagy azt mondom, de jó ! Most valahogy nagyon megteltem az örökös piszkálódásával, ez a dolog csak olaj volt tűzre. Szóval lelkileg kész voltam (vagyok). Ami a legmegdöbbentőbb, hogy az én drága férjem, nem is gondolta, hogy ebből baj lehet. Más dolog, hogy én a csaj helyében sem megyek el oda, ahol a feleség utál. Én már csak ilyen vagyok.
Mivel meghívta sok olyan barátunkat , akik ugye szeretek, pofátlanság lett volna részemről, ha rájuk sem nézek. Így velük töltöttem el az estét. A férjem persze, hízelgett, kiszolgált. Jó természet, vagy rossz, de bizony én áttudok nézni valakin , ha akarom, ezt a stratégiát követtem a nőcivel szemben. Azonkívűl, hogy köszöntem neki, nem néztem rá se. Bár alapból nagyon tudok szeretni, de nagyon bántó tudok lenni, ha akarom. Nehéz ezt elmondani bárkinek, azt hiszem ezek a dolgok a büszkeségből erednek, és igen büszke vagyok. Ezt az oldalamt nem sok ember ismeri, mert jóindulattal fordulok az emberek felé, és igen is érdekelnek az emberek. Van azonban egy-két ember, akikkel ugyan beszélgetek, ha kell, de nem kell nekem mindenkivel jónak lennem, és éreztetem is ezt ezerrel. Ezzel a nővel még két szót sem beszélek, miről, hiszen nem igen lehet közös témánk.
Én nem vagyok az a veszekedős tipus, amikor már szólok, az már a türelmem vége. Most pedig szóltam a férjemnek, egy-két keresetlen szót. Én ugyanis a felesége vagyok nem a kapcarongya. Hát ennyivel le is zárnám ezt a témát.
Sok mindent meglehet csinálni valakivel, de akkor a következményeket is viselni kell! Szeretre szeret a válasz, hülyeségre minimum hülyeség a válasz, ha nem egyéb.
Az illúziók személyes elvesztéséhez való jog – maga az élethez való jog.
OSVÁT ERNŐ
Pusz:
Sandybandi
Egyébként nem értem miért kellet neki ez, mert most aztán mindenkinek szar!
|
Egészen egyszerű emberek
Presser Gábor – Sztevanovity Dusán
Akiket én szeretek, egészen egyszerű emberek
Fakadnak, áradnak, kiapadnak
Mások és másai önmagamnak
Veszítve nyernek
Sírva boldogok
Szépek és bolondok
Szóval erre mondom én, hogy nem szarunk a kútba csak a kávájára.
2007 szeptember 24. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Hétvége, hát nem semmi egy hétvége volt. Azt is mondhatnám a férjem nem szart a kútba csak a kávájára. Szülinapja volt, és hát meghívta a barátokat, na és kit is meghívott az új kis családjával. Szóval meghívta a nőt, aki miatt 3 évig jártam az orvoshoz, és, hát 3 évig szedtem az antidpresszánst. Időnként összefutottam társaságban a csajjal, de én aztán nem vettem róla tudomást. Most volt képe eljönni a szülinapra. A férjem, amikor számomra kiderült, hogy elhívta, csak annyit mondott, hogy a többi 18 ember mellet nem elfér. Hát elfért. Hiába próbáltam elmagyarázni a kedves férjemnek, hogy ez velem szemben nagyon sértő, de ő nem értette miről is beszélek. Végül is rájöttem, hogy hiján van minden érzelmi intelleigenciának ez az ember. Először nem is akartam elmenni, de pofátlanság lett volna többiekkel szemben akik szeretnek engem. Szóval erre mondom én, hogy nem szarunk a kútba csak a kávájára.
|
Nem tudom, mit is írhatnék ezek után……….
Ez van, most gondolkozom….. Pusz: Sandybandi Mikor az ember szívében nem ég tisztán a láng, ellepi a korom. Gorkij |
2007 szeptember 23. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Az emberek sokszsor nincsnek tudatában, hogy egy -egy cselekedetünk milyen hatással lehet a másikra. Egy kézfogás, egy pillantás, egy mosoly. Okozhat boldogságot, de kiválthat haragot, féktelen dühöt, mérhetetlen tehetelenséget. Gesztusok, miket teszünk, nekünk tesznek.
Rájöttem, hogy a férjem nincs érzelmi intelligenciája, nem is érti miről beszélek, amikor erről beszélek. Csak néz rám, és semmit sem ért, és ettől én nagyon elszomorodom.
S ha nincs gyökerünk, elvisz a szél.
2007 szeptember 21. | Szerző: Sandybandi
Helló!
|
A végtelenhez mérve semmi sem tökéletes,
Az ember nyughatatlanul mégis mindig keres.
Az örökös vándorút véget soha nem ér,
S ha nincs gyökerünk, elvisz a szél.
Bródy
Pusz : Sandybandi
2007 szeptember 18. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Benéztem Motyihoz és látom, hogy dühöng. Jelentem én is nagyon-nagyon dühös vagyok. Először délben megint benéztem a “Parlamantbe”, éppen azt beszélgették, hogy hogyan is kellene átalakítani az idősek ellátását. Nem tett jót nekem ez sem, na , de ezen túllendültem. Elmentem gyermekemért a suliba, elvittem a zeneiskolába, szinte boldogan megvártam az ottani óráit. Hazafelé csacsogtunk és boldogan jelentettem a lányomnak, hogy befizettem a tandíjat (zeneiskola)a kapott csekken. Mondja is a gyerek, hogy, de anya nem kaptál SMS-t, mert, hogy most küldik szét, hogy nem kell befizetni a csekket. Már ez a csekk is újjítás volt, mert eddig a tanár néninek adtuk oda a pénzt. Amikor egyeztettük az órákat, direkt megbeszéltem a befizetés módját a tanár nénivel, és egyet is értettem, hogy jobb lesz az idéntől csekken fizetni. Egyébként, hát ismertek, hogy nem vagyok az a minta szülő, aki először fizet be valamit. Jó, ha el nem hagyom a csekket, vagy eszembejut, hogy ebédbefizetés van. Anyukám mindig rámszól, és meg is jegyzi, na , de fiam, hogy lehetsz ilyen, hogy mindent az utólsó pillanatra hagysz. Most nem hagytam el csekket, sőt eszembejutott befizetni, így igen-igen meg voltam magammal elégedve, mint egy minta anya, gondoltam én. Ekkor mondja a lányom, hogy nem kellett volna befizetni, mert három iskolát összevontak, és még nem tudják, hogy az így képződő öszvér iskola, hogyan fogja kérni a pénzt. Kicsit dühös lettem, a gyerek megriadt, kérdezte, hogy a tanár nénire vagyok dühös. Megmagyaráztam, hogy nem, sőt még arra sem aki kiadta a csekket nekünk. Valószínű, hogy még ő sem tudta, hogy összevonják őket, valószínűleg ebbeb az új tervutasításos rendszerben valaki kitalálta ezt, így spórolván meg a pedagógusokat és a nem utolsó sorban az iskola gazdasági részlegén dolgozókat. Egyébként is és még jó, hogy nem novemberben szólt, hogy nem kellet volna befizetni a kiadott csekket. Van ám gondolat a fejemben esetleg a szomszéd város zeneiskolájával is összevonhatnák a mi zeneiskolánkat, és busszal utaztathatnánk a gyerkeket
Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden
2007 szeptember 18. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Szép képek a Tiszáról. áÉrdemes ide ellátogatni, őszi képek ezek már.
“Tisza-tavi Vízi Sétány és Tanösvény, Poroszló
Az 1500 m-es vízi gyalogút betekintést ad a tó gazdag élővilágába. Az út végén pedig egy kilátóból lehet végigtekinteni a területen. A sétány csak vízi úton közelíthető meg.
Cölöpökre fektetett pallók vezetnek végig a tó korábban megközelíthetetlen területein. A sétát gyékényesek, nádasok és ártéri erdők kísérik, de be lehet pillantani a sulymos területekre is. A pihenősziget, a két madárvárta vagy a 8 méter magas madármegfigyelő torony a vízi- és ragadozó madarak életének figyelemmel kísérésére teremt lehetőséget. “
Pár fotó erről a tájról:
Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Ha
egyedül vagy, annak, hogy egyedül lehetsz, ha nem vagy
egyedül, annak, hogy nem kell egyedül lenned. Vágyódj
arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.
Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden
napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemed, hogy
meglássa azt.
Pusz:
Sandybandi
2007 október 1. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Meddig él egy aranyhal? Beteg lett a legvirgoncabb aranyhalunk, na ebbe a lányom is belebetegedett. Eddig csak meg volt fázva, de már lázas is lett. Szegény kis halacska, amikor hazajöttünk vasárnap délután az oldalán feküdt, a mozgása kordinálatlan volt. A lányom nagyon sírt, hiszen őt szereti halacskák között a legjobban. Azt hittem, hogy nem éri meg az estét, de este egy kicsit jobban lett. A lányom boldog volt, mondta nekem, hogy imádkozott, biztosan az segített.
Oldal ajánlása emailben
X