2007 október 10. | Szerző: Sandybandi |

 Helló!

Vannak napok, amik csak lefelé húznak, hát ez egy ilyen nap.Az ember azt sem tudja, hogy miért, pedig a nap ugyanúgy süt le ránk, és mennyi mindennek örölhetnénk, de valahogy csak a borús eget látjuk.  Olyan belső nyugtalanság szállt meg. Nem tudom elmagyarázni, de napok óta érzem…… Néha az ember nem is tudja mifáj, fáj a világ, fáj  a létezés…..

A szerelem olyan, mint egy kád forró víz – nyakig elmerülsz benne, aztán szép lassan kihűl.

 

Ilyen gondolatok kavarognak bennem, és most jó lenne valakihez hozzábújni, aki felém nyújtaná a kezét, és megsimogatná a fejem.