2007 november 7. | Szerző: Sandybandi |

 Helló!

Ismeritek az érzést, amikor elmentek valakivel vásárolni, magatoknak nem is akartok venni semmit, de azért rá-ránéztek a ruhákra. Egyszerre csak odaléptek a kabátokhoz és kiemelitek azt a drabot, amiről álmodoztatok. Pont jó, mindenütt, és jó a színe, a fazonja is jó és érzitek , na ez a tietek. Így jártam, ha kerestem volna nem találtam volna meg, nem is vettem meg, de majdnem sírtam érte a boltban (röhejes mi). Aztán jön a jó tündér, hogy a család megörül- ez lesz a Karácsonyi ajándék. Hát, így jártam én most. Nő vagyok, hát a vásárlás nagyon bejön nekem, az új dolgokban úgy tudok pörögni-forogni, mint egy gyerek. Ez a gyerekes oldalam, vagy mi. AZ az igazság, hogy én bizony aférfiakat már nagyon régen nem nézem meg, amíóta csalódtam, valahogy egyik olyan, mint a másik. Egy jó ruha viszont, vagy cipő, na az igen, az már valami. Mindig észrevettem a kolleganőimen a jó cuccokat, vagy ami nagyon jó volt valakinek a stílusához, és meg is dícsértem, dícsérem a mai napig.