2007 december 11. | Szerző: Sandybandi |

 Helló!

Itt vagyok és túléltem a köszöntéseket.

Pénteken a napján köszöntött a család, szombatok kevés barátot hívtam. Sütöttem – főztem  és minden nagyon finom lett. Anyukám oroszkrém tortát hozott (gyerekkoromban is mindig ezt kértem), Akkora számok voltak rajta, hogy csak na. Azt monja anyukám, hogy direkt elment számokat venni, mert a közeli cuklrászdában csak “kicsi” számok voltak. Ezek jó nagyok voltak, de még a látásom az jó!!!!!!!!! Azért apukám csak beletenyerelt a tortába útközben. Most a másik oldalát fordítja felétek, nem a megtört felét. Ja, és van rajta egy kicsi napocska is, ezt a lányom választotta. A számok tényleg brutálisak!

A tesómtól egy szép gyűrűt kaptam, letisztult design (mondanám én), abszolut illik hozzám. A férjem Mozart csikot vett (imádom, de hízlal). Na azért vissza nem adom!

Kicsit gondolkoztam, hogy kit is hívja a baráti találkozóra és akarom én ezt. Végül nagyon jó volt, nem röhögtem mostanában ennyit,  ritkán tudom magam ennnyire elengedni, és csak röhögtünk egész este. A nevetés elmulasztotta minden görcsösségemet, amit a negyvenedik életév gondolata jelentett számomra. Szinte megkönnyebbültem….. Erre gondoltam

 

 

Jó idézet