2008 március 28. | Szerző: Sandybandi |

 Helló!

Azt mondja a zuram, kérlek szépen értelmezd nekem ezt a laza kis mondatot, és az orrom alá nyomja az APEH aktuális “hogyan csináljuk az adóbevallásunkat” kiadványát. Elolvasom egyszer, majd még egyszer, majd újra. Azután elolvasom hangosan is háromszor. Gondolkozom, hogy miért is nem értem, aztán arra jutok, hogy vissza kell menni az alapokhoz. Keressük meg az alanyt és az álítmányt a mondatban, általános iskolában ez volt az első lépés, úgy is mondhatnám, hogy induljunk el a kályhától. Na, de hol van itt az alany, és mi az állítmány, és különben is az olvasott szavak értelmesek egyáltalán? Mintha csak valaki, odalökte volna egymásután a szavakat, azzal a felkiálltással, csak legyünk túl rajta (már mint a szöveg megírásán). Ő túl is lett rajta, de én nem tudtam kiről is szól a szöveg, mit is és hogyan kell csinálnia.  Átolvastam nagyon lassan és nyugodt körülmények között az egész szövegkörnyezetet, de ez a mondat, ami a lényeg, akkor sem nyílt meg előttem. Talán majd konzíliumot hívunk össze és megtárgyaljuk a barátokkal, mindenkei foglalhat állást a témában, és sajnos mindenki tud mondani még egy két értelmezhetetlen dolgot. Ez a magyar valóság!