2008 április 26. | Szerző: Sandybandi |

 Helló!

Köszönöm a hozzászólásokat! Szerencsére a pénzes dolog a lányok között el van intézve, megoldódott, a szülők bevonásával. Annak nagyon örülök, ahogy a lányom viselkedett. Higgyétek el sokszor tanulok tőle. Talán a hindu filozófiában olvastam, hogy a gyerek ezért  jött a világra, hogy segítsen a felnőtteknek eligazodni. Igen a gyerekek sokszor rátapintanak a ki nem mondott dolgokra is, hogy megdöbbenek.

Kisebb korában szinte egy szabad pillantot nem hagyott nekünk. Irigyeltem azokat a szülőket, akik arról beszéltek, hogy a gyerek leül és eljátszogat egy kis kocsival órakig. A lányom nem ilyen volt, ő kipróbált valamai, rájött hogy is működik már tette is félre és ilyesmi érdekelte ami valami újdonságot nyújtott számára. A legrosszabb az volt, hogy mindenhova felmászott és leugrott. Higgyétek el volt ebből pár kellemetlen pillanatom, pedig mindig igyekeztem a félszemem rajta tartani.  Abban az időben mindig nagyon fáradt voltam. Reggel nagyon korán fennt volt, és már indult is nehogy elmulasszon valamit az adott nap pillanataiból. Csak előtte még bekiabált a fülembe, hogy anya ébren vagy, a friss teámat kérem (teára indult).  Ma már sokkal könyebb, hiszen letudja magát kötni sok mindennel, és tudunk együtt dolgozni. Engem soha nem zavart, ha ott matatott kürölöttem , főzőtt vagy mosott, sepregetett, felmosta a konyhát. A bajok csak akkor voltak amikor mind ezt egyedül akarta csinálni, megkeverni a forró levest, vagy felmosni a macskát a felmosó ronggyal (anyukáméknál), vagy felmászni akár a függönyön is.