Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete középpontja lenni.
2007 november 5. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Vér nem válik vízzé-gondolom sokszor amikor beszél hozzám a lányom, mert mintha csak a Tesómat hallanám.
| Lázban égünk, a 10. szülinap lázában. Közeleg, már nagyon közeleg a lányom szülinapja, nagyon izgul és várja a legfontosabbat a szülinapi ajándékot. Imádja, ha ünneplik. Kb. 2 hónapja állandóan figyelmeztetve vagyok, hogy jön már a szülinap. |
| Na és persze az agymosás, a sugalmazás, hogy mit is szeretne a szülinapra. Már csak neki nincs mobilja az osztályban, nem mondja, hogy vegyünk neki, de célozgat, hogy itt a megfelelő alkalom. |
A férjem azt mondja, hogy egy új bicikli jó lesz. Erre én mondom, hogy ha most nem kapja meg a mobilt össze fog omlani. Végül is a férjem is beadja a derekát, na jó. Persze a lányom olyan mobilt szeretne amilyen nekem, van, mert az olyan nőies. Igen, nekem is azért tetszik. | |
| Erre a húgom figyelmeztet, hogy a mobilhoz kell egy jó mobiltartó és mindenféle csecse-becse, ami ugye dukál egy 10 éves nőhöz, akinek már kétjegyű lesz az évei száma (na végre). Persze a színe sem mindegy, hiszem a lányom olyan, mint egy kétlábon járó Barbie baba, hosszú szőke hajával, karcsú termetével. Istenem honnan is szedtük ezt a lányt- gondolom néha, hiszen eddig nem voltak Barbie babák a családban. Minden gyerek szőke és kék szemű, de … |
A tesóm is ezt csinálta, már jó előre tudatosította mindenkiben szépen finoman, hogy jön a szülinapja, és nehogy elfeledkezzenek róla. Konkrétan nem mondta mit is szeretne, de, hát az utalások, amik jöttek …. Sokszor, amikor a lányom beszél, érzem, hogy a Tesóm is ezt a szófordalatot használta volna (illetve használta is amikor ennyi idős volt). Tekintve, hogy 9 évvel fiatalabb nálam emlékszem még ….Ilyenkor elgondolkozom, hogy na ezek rokonok, de ennyire. Sokszor teljesen ugyanúgy gondolkoznak dolgokról, persze azonos dolgok is tetszenek nekik, amire az anyukám mindig azt mondja, hogy hülyeség. Egyrugóra jár az agyuk, biztosan azért is szeretik egymást annyira. A lányom próbálkozik mindenfélével, hogy előrehozhassa legalább egy héttel a szülinapi partit, én viszont hajthatatlan vagyok, hogy nem lehet. Azért megkérdezi tőlem és az apjától, hogy , ugye várjátok már a szülinapomat? Tulajdonképpen igen, mert mi már felnőttek nem tudunk örülni igazán semminek, de amikor a gyermekünk örül, akkor mi azt mondjuk, hogy ezért érdemes élni! Igen már csak pár nap és itt a nagy alkalom, addig is szülinapi lázban égünk. Pusz: Sandybandi Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete középpontja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire. | |
Milyen unalmas élet, ugye?- egy blog széljegyzete ez.
2007 október 29. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Készülődök egyrészt a Mindenszentekre
, másrészt ma van az anyukámék Házassági évfordulója 
és 31.-én lesz a tesóm Szülinapja (öregszik). 
Már megint összeszaladt pár ünnep, nálunk ez van vagy van minden egyszerre vagy semmi nincs. Olyan középút soha nincs. Pedig beoszhattuk volna, de nem!!!
Megvettem a mécseseket és megrendeltem a virágokat is
.
Az idő is kellőképpen borús és sötét, de mit is várhatnék október végétől. Közben intézem a volt cégem ügyeit, hát persze, hogy mindent az utolsó pillanatra hagytak. Ez van! Különben egészen jól vagyok.
Amíg gyerek voltam szerettem én a nagyszüleimet, de most, hogy már így a negyven derekán vagyok nagyon sok mindent megkérdeznék tőlük. Persze gyerekként is más dolgokra figyel az ember, más dolgok fontosak akkor az életben. Anyai nagymamám sokszor idegesített, de ma már, másképp látom őt is. Látjátok most szívesen leülnék vele és megkérdezgetnék sok mindent tőle, de már nem tehetem…. Olyan sok kérdésem lenne, persze nem tudom, hogy miért gondolom, hogy bármire tudná a választ.
Tetszik, amikor valaki “életmódot vált” vagy egyéb módon változtat az életén és már ki is nyilatkozza, hogy azóta bizony “MEGVILÁGOSODOTT”. Valljuk be, nekem csak percekig sikerül elérnem ezt az állapotot, akkor jön valaki és már lenn is vagyok a földön. Mit is mondhatok erre, a fene egye meg az egészet… Belefektetek nagyon sok energiát ebbe a megvilágosodás témába, mindhiába, mert én egyre eltávolodok a kívánt állapottól. Csipegetem én az energiákat innen- onnan, olvasok nagyon sokat, hogyan is tudom átállítani tudatomat, felülemelkedni sérelmeimen, elszakadni azoktól a dolgoktól amiket utálok. Hiába, én csak én vagyok, nem tudom átlépni az árnyékomat. Igen is -bár nem látszik- jó nagy adag szorongás van bennem, és még azt sem tudom mitől szorongok. Lehet, hogy ezt csak úgy passzióból csinálom már?
Higgyétek el szívesen megszabadulnék szorongásaimtól vagy túllépnék rajtuk. Ezt a blog dolgot is azért kezdtem el, hogy kiírjam őket magamból, ami azt gondolom időnként nagyon jó. Igen, már egy éve vezetem ezt a NAPLÓT itt, életem és egyéb kicsi ügyeim. Tudom nem túl érdekes, mert semmi nagy dologról nem tudok beszámolni, sajnos nem sikerült ebben az évben sem ez a megvilágosodási project (egyébként magamba nézve nem is bánom). Nincsenek érdekes szerelmeim, szeretőim, nem küzdök ádáz ellenséggel (ha csak magammal nem, néha) , igyekszem odafigyelni akire akarok, na és nem odafigyelni akire nem akarok. Ennyi! Na ezzel nem telne meg egy búrvárlap sem, de valószínűleg nem kerülnék címlapra sehol. 
Milyen unalmas élet, ugye?
Pusz:
Sandybandi
Néha magam sem tudom, hogy dadogni könnyebb,
Vagy titkolni kényelmesebb
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.
(Valahol mélyen a szívemben Presser Gábor – Sztevanovity Dusán)
UI: Vizszont van egy szép őszi fotóm, gyönyörű Szilvásvárad ebben az évszakban is.
A mások helyett történő aggódás komolyan megbetegítheti az embert, na, ez már megtörtént az anyukámmal.
2007 október 26. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Tegnap nagyon megszégyeltem magam, és bocsánatot is kértem a lányomtól. Csúnyán rászóltam, és ahogy kijöttek a szavak a számból már tudtam is, hogy nem ezt érdemelte. Igen valamin felhúztam magam, nem rajta, de ő szólt hozzám, és hát …. Elnézést kértem és megmagyaráztam a csúnya viselkedésemet, egész este bántott, és máég Ő mondta nekem, jaj anya előfordul ez néha… Nem akarom, hogy előforduljon, így kis önvizsgálatot végeztem. Tudjátok, hogy hiszek benne, hogy semmi sincs csak úgy, mindennek valamiért történnie kell az életünkben. Hiszem, hogy nem véletlenül született a lányom (7 év után). Sokszor el is csodálkozom, amikor agyalok valamin és Ő mellém áll és rákérdez dolgokra. Ilyenkor rájövök, hogy ugyan mi fontos az életünkben, miért aggódok annyit a dolgaimon. Azután gondolkozom, hogy bizony-bizony az aggódást én már az anyatejjel szívtam magamban. Ugyan is az anyukám magas szinten műveli az aggódást, de már olyan magas szinten, hogy néha rászólok, hogy nem élheti sem a tesóm, sem az én sem a lányom életét. A saját problémáinkat nekünk magunknak kell megélni és aggódni miatta vagy sem. A mások helyett történő aggódás komolyan megbetegítheti az embert, na, ez már megtörtént az anyukámmal.Hozzáteszem még, hogy ezzel bizony senkin nem segít, hogy felfokozottan aggódik, inkább időnkét megőrjít bennünket, de, hát az anyukám…. Elhatároztam, hogy nem leszek ilyen a lányommal, mert ezzel inkább megkeserítem az életét.
Pusz:
Sandybandi
A hétköznapi ember és a harcos között az a különbség, hogy a harcos mindenben kihívást lát, míg a hétköznapi ember mindent áldásnak vagy átoknak tekint. Juan, Don
Bezzeg Micimackó nem aggódik semmiért, úgy van vele, hogy mindig van valahogy.
Tavassszal ültettem dísztököt, tudjátok olyan kis aranyos tököcskék voltak a csomagoláson.
2007 október 25. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Na régen nem írtam már, de se időm se kedvem nem volt. Mi történt velem?
Először is voltam EDDA koncerten. Hú, de jó volt! Hát igen, vannak akik tudnak zenélni, és valahogy a dalok is célbaérnek. Nem akarok itt ömlengeni, de mivel azt kaptam, amit vártam, egy kis boldogság költözött az életembe.
Csináltunk a lányommal Heloweeni tököt, már mint faragtunk. Tavassszal ültettem dísztököt, tudjátok olyan kis aranyos tököcskék voltak a csomagoláson. Na, én is ilyet szertettem volna, csinos kis dísztököket, piros narancs és sárga színben. Persze az én kis dísztökeim olyanok lettek, hogy egy megtermett sütőtök elbújhat mellettük. A lányom látva a méretüket, már előre jelezte, hogy jó lenne megfaragni majd őket. Persze, faragjuk meg mondtam én. A “kisebb” példányokat azért kiteszem dísznek, de ezek is jó nagyok egyébként. Szombaton leszüreteltük őket, de mivel későn mentünk haza, azt mondtam, hogy szó sem lehet a tökfaragásról. Megfürödtünk és már az egyik macis pizsimbe feszítettem, amikor csak hozzá kellett fogni a tök faragáshoz. Nem hagyott békén a gyerek, így nekifogtunk a konyhában a faragásnak. Nem hiszem el mire rá tud venni a gyerekem. Végül nagyon jó lett a tök, most itt van a nappaliban kiállítva. Elég volt kifaragni a tök héját, mert jó vastag volt, de a gyerekem nagyon örült , hát így én is. Félelmetes, ugye?
Ma német házifeladtát csináltam, olyan tabló félét kell csinálni, megcsináltam az alapot, este együtt befejezzük. Egész délelőtt a némettel foglalkoztam és elmentem a az angol tanáromhoz, na azért egy-két német szót is beszőttem a mondandómba! Kérdezte is, hogy mit csináltam magammal.
Hát ennyi, na meg a volt cégemnek dolgozom, csak azt nem tudom, hogy akkor minek rúgtak ki?
A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozta.
JÓKAI
Pusz:
Sandybandi
Hát ennyi van velem, talán, ha kicsit objektívebben látom magam, majd lesz erőm írni többet.
2007 október 15. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Kicsit jobban vagyok, már mint a múlt héthez képest. Lelkileg teljesen összeomlottam, olyan mintha minden szétcsúszna körülöttem és én zuhannék a nagy semmibe. Kapaszkodnék én, na de mibe. A tesóm azt mondja, hogy csak törődjek önmagammal és ne is gondolkozzam semmin. Igen a gondolkozás, a dolgokon való agyalás sajnos nem visz előre, csak bezavar. Csináljam a dolgomat. Csinálom én, de sajnos nem tudom kikapcsolni teljesen magam. Talán jobb lenne, ha nyitottabb tudnék lenni az emberk felé, de hát nem tudok. Lezárom magam, és kifelé azt mutatom, hogy minden OK, de belül ….. Múlt héten még arra sem voltam képes, hogy kifelé mutassam, hogy minden OK. Hát ennyi van velem, talán, ha kicsit objektívebben látom magam, majd lesz erőm írni többet.
Pusz:
Sandybandi
Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes. Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy.
Márai Sándor
Nem akarok érezni semmi rosszat, csak élni tudatlanul….
2007 október 10. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Szenvedek, itt belül valahogy nem jó. Na megint nyavajgok nektek egy kicsit, de ma egy ilyen napom van, sőt már napok óta ilyen. Ma viszont kicsúcsosodott. Szóval van olyan amikor nem is tudod, hogy mitől, de egészen jó szarul vagy. Ez van nálam. Valami nagyon nyugtalanít, és ez a dolog napról napra egyre erősebb, és egyre jobban beférkőzik a tudatomba. Mint egy kis ördög, mindig előjön és kiröhög. Nem tudok ellene mit tenni, küzdök ugyan, de nem megy. Mintha a hatodik érzékemmel valami rosszat érzékelnék, de én nem akarok érezni semmit! Nem tudom értitek-e? Családi vonás, hogy vannak dolgokkal kapcsolatban megérzéseink. Amikor autóbalesetünk volt, akkor is megéreztem két lámpával előbb, és ez az érzés az ülésbe szinte beledöngölt. Most is valami ilyet érzek, kiszeretném kerülni, de csak nyüszítek itt egyhelyben és nem tudom, hogy merre is indulhatnék. Megérzéseim, amik a dolgokra, történésekre vonatkoznak, engem inkább idegesítenek, mint örülnék neki. Persze a suliban nagyon jó volt, hogy megéreztem előre mikor fogok felelni. Nem akarok érezni semmi rosszat, csak élni tudatlanul….
A szeretet azokat a könnyeket is meglátja, amelyeket nem sírtak el, és azokat a kéréseket is meghallja, melyeket nem mertek kimondani.
Pusz:
Sandybandi
|
2007 október 10. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Vannak napok, amik csak lefelé húznak, hát ez egy ilyen nap.Az ember azt sem tudja, hogy miért, pedig a nap ugyanúgy süt le ránk, és mennyi mindennek örölhetnénk, de valahogy csak a borús eget látjuk. Olyan belső nyugtalanság szállt meg. Nem tudom elmagyarázni, de napok óta érzem…… Néha az ember nem is tudja mifáj, fáj a világ, fáj a létezés…..
A szerelem olyan, mint egy kád forró víz – nyakig elmerülsz benne, aztán szép lassan kihűl.
Ilyen gondolatok kavarognak bennem, és most jó lenne valakihez hozzábújni, aki felém nyújtaná a kezét, és megsimogatná a fejem.
Egyébként ez a látszat lazaság, ami jött a pasiból, ez csak álca, emögött igen is józanul számolt.
2007 október 5. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Finom sütemény illat van a lakásban, kellemes zene szól. Hát így mulat egy nagyar már negyven felé járó nő. Az elmúlt napokban nem voltam toppon, túl kell lendülni és kész. Viszont voltam két fejvadásznál is, valahogy megélénkült a munkaerő piac, vagy mi van. Az egyik helyen egy fickóval beszéltem, aki ismeri a tesómat, és arról áradozott, hogy micsoda hasonlóság van közöttünk. Én nem mondhattam neki, hogy Te is hasonlítasz a férjem egyik rokonához, aki bár nagyon okos, de a hülye és a zseni között, ugye egy hajszál van. Na most nála, az évek során inkább a hülye felé billent a mérleg. Esküszöm erre gondoltam egész interjú alatt, közben persze arra is figyeltem, hogy emiatt fel ne röhögjek egyszer is. Az évek során azonban jól megtanultam, hogy érzelmeimet nem szabad kimutatni. Elmondta, hogy mit kellene csinálni, éppen az eget nem kellene fehérre meszelni a cégnek. Kérdezi mennyiért csinálnám, mondtam egy összeget ami szerintem méltányos ezért a dologért. Hú, de húzta fejét (vagy legalábbis úgy tett). Alkudoztunk, ez egy embervásár. Nem tudom kötünk – e üzletet! Egyébként ez a látszat lazaság, ami jött a pasiból, ez csak álca, emögött igen is józanul számolt. Elmondta, hogy gyakorlatilag nincs fluktuáció a cégnél, na erre én gondoltam, hogy ezért a kis pénzért amit adnátok nem tudom elhinni (persze fegyelmezetten rezzenéstelen arccal gondoltam ezeket). Most egyenlőre csinálom, amit elkezdtem, de ha lenne valami jó, nem mondanék nemet. Ennyi érdemleges dolog történt velem. Egyébként mindenből tanul az ember, legalábbis azt mondják.
Pusz:
Sandybandi
|
2007 október 3. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Meddig él egy aranyhal, ezt itt a kérdés. Meghalt egy aranyhalunk , lányom kedvence, rögtön addig síratta, hogy belázasodott. 2 napot nem ment iskolába. Nagyon vígasztalhatatlan volt. Nem régen vannak halaink, de hozzánk nőttek, eddig azt hittem, hogy csak a kutyák cicák lehetnek kedvesek , e egy hal nem. Egy hal is, mert ez volt a legfürgébb halunk és nagyon vicces. A halak elnézegetése idegnyugtató, és nagyon jó mulatság, mert én nézem őket, ugyanakkor ők is odasereglenek és nézegetnek engem.
Különben olyan csapnivalóan voltam, de talán ma már jobb. Tudjátzok, olyan menekülési szindrómám volt, legszívesebben kiszaladtam volna a világból. Nem hiszitek le, de eddig nem hívtak be sehova állásra, pedig jó sokat megpályáztam, de most jönnek a telefonok. Mi van most, megélénkült az álláspiac!
A férjemmel kissé hűvös a viszonyom, mert nem rejettem véka alá, amit gondolok. Igaz, hogy szép lélek vagyok, de én is tudok más is lenni. Olyat tettem amivel meg tudtam bántani (kis gonosz lettem), valahogy ettől lenyugodtam kissé. Soha nem voltam az a gonoszkodó lélek, de higgyétek el jól esett. Tuladonképpen az a baj, hogy az én drága férjemmel nem lehet normálisan megbeszélni semmit, mert bevonul a csigaházába, és bármit mondok nem lehet onnan kirobbantani. Minden lepattan róla, de most ki tudtam mozdítani ebből a helyzetből. Mivel teljesen más környezetben nőttünk fel, máshogy is reagálunk dolkokra. Náluk mindent a szőnyeg alá söpörtek, és, hát az évek során felgyülemlett dolgok, mindenkinek rosszak voltak. Én szertenék neki beszélni róla, hogy mit is érzek, bizonyos helyzetekben, de bizony olyan ez, minta elbeszélnék mellete.
2007 november 7. | Szerző: Sandybandi
Helló!
Ismeritek az érzést, amikor elmentek valakivel vásárolni, magatoknak nem is akartok venni semmit, de azért rá-ránéztek a ruhákra. Egyszerre csak odaléptek a kabátokhoz és kiemelitek azt a drabot, amiről álmodoztatok. Pont jó, mindenütt, és jó a színe, a fazonja is jó és érzitek , na ez a tietek. Így jártam, ha kerestem volna nem találtam volna meg, nem is vettem meg, de majdnem sírtam érte a boltban (röhejes mi). Aztán jön a jó tündér, hogy a család megörül- ez lesz a Karácsonyi ajándék. Hát, így jártam én most. Nő vagyok, hát a vásárlás nagyon bejön nekem, az új dolgokban úgy tudok pörögni-forogni, mint egy gyerek. Ez a gyerekes oldalam, vagy mi. AZ az igazság, hogy én bizony aférfiakat már nagyon régen nem nézem meg, amíóta csalódtam, valahogy egyik olyan, mint a másik. Egy jó ruha viszont, vagy cipő, na az igen, az már valami. Mindig észrevettem a kolleganőimen a jó cuccokat, vagy ami nagyon jó volt valakinek a stílusához, és meg is dícsértem, dícsérem a mai napig.
Oldal ajánlása emailben
X